Magamról

Saját fotó
Teljesen másképp látom magam belülről, mint ahogy mások látnak engem kívülről....

2009. július 7., kedd

Vígasztalanul

Már megint esik…
Szürke vízfüggöny
kéredzkedik az ablakon.
Reménytelenül ázik minden,
mégis szomjazom…
Harminchárom fok után,
didergek…Tegnap, világ égett:
Forró leheletétől a napnak,
ma növények s bogarak fulladoznak.
Tengernyi tócsák tükrén tehetetlenül úsznak:
Tetszhalottak!…Napravárón ringatja őket az ár…
Semmi sem biztos már!Sivatagot áhítóknak,
válaszként szökőár!Így megy ez….egy ideje.

Hol az a régi nyár?..
Szerelmekkel teli,
mikor egy zápor, Ha nyakunkba szakadt,
a kapualjban:A csók:
Mégis romantikus volt…Ázottan ültünk
egy pici kávéház cseppnyi asztalánál,
ahová menekültünk:Hangos nevetéssel,
zakód alá bújva gyorsan…
Cigarettafüstösen, fülledt zajosan,
pont ilyen esős időkre:
Csendes, csontig hatoló csókremegésre
várt párokat…Percbe álmodott szerelmeket
hozott a vihar...Bizsergésük, még most is belém mar…

Aztán akkor felpattantunk a napsütésre,
s máris az utcán kacagtunk kéz, a kézben.
Most hiába várok, ömlik az esőátok…
Hová lett az igazi nyár, a mérsékelt meleg,
a Balatonra hullámzó autós tömeg…
A koncert izgalmak láza, az utazás varázsa:
S hogy buli előtt, a torkunkat
még egy unicum lássa legalább…
Fokozva az est hangulatát.
Esőemlékeimbe mártózom viharban….
Amíg tudok.
Menekülök, az évek szürkesége elöl,
mert lassanként, biztosan megöl…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése