Csalódás

Csalódtam..Pedig nem akartam…
Se téged, se ezt..
Hessegettem mindig a valót.
Hátha mégis….Akartam a jót!
De záptojás szaga volt már a szónak.
Trombita hangja szólt takarodónak.
Lepukkant érzelmek haldokoltak némán,
bántottuk egymást rendületlenül…
Szinte ez volt a kéj már…
Az elejében volt a vége,
a kezdősor a pontot kérte,
csak nem vettem észre…
Akkor még nem…
Ha nem ég a tűz,
fröcsögjünk vizet a parázsra,
már úgysem jó másra…
Szalonnasütésre se, kihűlt már ereje…
De ne oltsuk ki rögtön,
játsszunk még vele!
A keserű próbálkozásba haltunk hamar…
Az érzés még most is mar…
Ha nincs vége, halál a diadal…
Elmúlt a forróság.
Ágyékunk lüktetése lecsendesült.
Szívünk dobbanása, hideg szerelemlánggal szembesült…