Én csak...

Én csak szeretlek.
Mint föld, esőcseppeket.
Mint szivárvány az eget,
mint hóvihar hatalmas hegyeket,
mint anya a kisdedet,
hiába sír éjjeleket.
Mint kiflibe kanyarodottKiscica a tejet,
Szeretlek, mint élő a természetet.
Levegőm vagy, s szívem dobbanása.
Könnyes szemem, fénylő csillogása.
Sejtmilliárdjaim tápláló varázsa,
minden idegszálamÖsszpontosulása.
Testet öltött álmom
szivárvány palástját, nyújtom feléd...
Szerelemszőtte, mosolyöltötte:
S a Tiéd!