Kényszer

Villámlik, dörög,
minden hömpölyög.
Kavarognak bennem
a mondatok,
mint bőszült csődörök...
Ajkam csak dadog…
Hisztérikus vagyok,
vagy csak félek?
Árva lélekként, kísértek…
Menekülnék már börtönömből,
agyam önmagam rabjaként dörömböl…
Szabadságra vágyik!
Nagy levegőt veszek,
és végül engedek:
„Ígérem….Jó leszek!”..