Csillag pislákolt felettem,
fülledt, éji nagy melegben.
Vörösbor meg rumos gyümölcs,
azt mondták, hogy:„na most üvölts!”…
Sosem énekeltem magam,
mégis először, csak halkan…
Majd egy kicsit hangosabban…
Holdig szállt a „borból” dallam.
Zengett is az „ acélosan”….
Olyan macskakacérosan!
Pedig, hát csak dúdolgattam…
De a bíbor korty nedűje
szikrákat csiholt belülre…
Hangszálaimon pendültek,
s taktus szerint már repültek.
Szálltak el az éjszakában,
lehet azt hitték, hogy bál van…
Talán az is volt szívemben:
Éppen arról énekeltem,
s közben:Csillagrandevúra mentem…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése