Vázlat vagy, mint egy kép,
amelyik tetszik…De csak félig-meddig
emlékszem:
Mert csak a lényeg érint meg egészen.
Ha kezemet fogtad volna,
mikor kacsintott ránk az óra:
Van még időnk egymásra…
Feküdjünk gyűrt percű nyoszolyánkra.
Csókparipa fusson ajkainkon,
s vágtasson máshol patája:
Vágytól dobbantva űzze testünk a lázba,
szilaj remegésre...Legyünk egymáséi Te meg Én…
Legyen ez olyan, mint egy lányregény…
S mint főszereplők, sok próbatétel után
jutalmul:Egymásra találunk sután.
Majd forszírozom édesen:
Fogd a kezem, hogy emléked
ne csak VÁZLAT legyen.
Minden vonásod, ecsetre képzelem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése