Az én titkom

Csellengő gondolataim
terelem össze pórázba,
csokorba kötve.
Túl nagy a szabadság,
a szavak röpte…
Csodát várok csak egyszer,
nem mindörökre:
Hogy valaki őket a földhöz kösse…
Rendezem hát a zavart,
polcokra teszem majd.
Ha szemembe nézel,
látod a logikus képet ,
csak egyet ne hallj ….
Ami a lényeg:
A gondolathőmérséklet…
Hogy langyosak, vagy forrók a betűk…
Hogy hangos vagy halk a szóetűd…
Hogy ragyog e arcom,
ha kimondom őket…
Hogy érzelmet vált-e ki,
viszontperzselőket…
Ez szívből jön, tőlem és tőled…
Az én titkom marad, mit elloptam belőled…