Elengedtél

Elengedtél dacból magadtól.
Láttad…maradnék..
Arcodon átsuhant egy árnyék
Mégsem mondtad:„..várj még…”
Eltűntem életedből,
mint hajnali köd a fákról,
fölszippantva napsugártól.
Semmivé foszlott álom a hátizsákom…
Elérhetetlenül távolodott veled
a bolondos képzelet.
Szertefoszlott akarat, szó,
szíved lakat alatt.
Kulcsát veszítetted, egyetlen perc alatt.
Présként tapadnak, torkomra a mondatok,
kődarabként hullnak le,
nyomot sem jelölve.
Észrevétlen a lényeg,
földbe süppedt lépteid alatt.
S roppantak a törékeny szavak,
ahogy árnyékod tovahaladt…
Elhagytál s hagytad, hogy:
Elhagyjalak…