Így lenne...

Elmondom, ha akarod,
hogy mire is gondolok...
Sétálhatnánk kéz-a kézben,
ragyogó, szép napsütésben.
Néha megállnánk egy szóra,
csókcsattanó fordulóra.
Megpihennénk egy kispadon,
s átkarolnál vállaimon.
Néznénk csak az embereket,
fognám közben egyik kezed.
Aztán meginnánk egy kávét…
A kedvenc helyedre vinnél,
hol törzsvendégként köszöntene a pincér…
Rendelnénk egy kapucsínót, meg sSütit,
s a szájam szegletén, a morzsa helyére
kapnék egy puszit…
Beszélgetnénk édes csendesen
haszontalan dolgokról,
másról meg lelkesen.
Ügyet sem vetnénk, a hajnalcsillagra
Pedig jó ideje már fölöttünk ragyogna...
Aztán egymásba karolva,
hazamennénk szépen
s magadhoz húznál, lágy ölelésben.
Így lenne….Szerintem!