Csend ül arcomon,
halkan se pisszen.
Arcomon jelek....
Percüzenetek.
Tagadnám a valót....
Az érzést, utánahalót,
de nem lehet.
Ajkamon semmi szó pereg.
Néma üzenetek.
Magamban csiszolatlan kövek,
füledbe súgva, gyöngyszemek.
Elrejtelek, a csendben itt!
S figyelem szíved jeleit.
Ha dobban értem titokban:
Kitárom lelkem kapuit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése