Vízparton

Csendes fodrozódások
Gondolataim, a víztükrön.
Sápadt fényű Hold világít a partra,
ahol csobbanások,
vízcseppjei csókolják arcom…
Hagyom, hogy könnyként peregjen,
kezem is tartom...Rá is essen.…

Jó egyedül egy padon éjszaka…
Lágyan ring a Balaton..
Táncolva bókolnak a hajók egymásnak,
imbolygó fény üzen a tájnak..
Motorcsónakot himbálnak a hullámok.
Horgászok ülnek nem messze tőlem….
Kapásra várva, halkan suttognak néha,
S látszólag „semmit tesznek” mint a sok léha.

A mólon szerelmespárok hazudnak csillagot,
s mámoros éjszakából, lesznek rideg hajnalok..
Látszólag csend van, csak lelkem dúl csatákat:
Ostoroznak vágyak, rabolnak álom várak..
Védekezésül vagyok a parton.
Az ébrenlét foglalt helyet,
gyújtott éjszaka csillagfényeket:
S adott egy padnyi, nyugalomszigetet.
Denevér szárnyú éjszakán,
néma sikollyal akadt horogra egy hal.

Utolsó áramütéssel dobta magát a szákba,
a holnapi vacsorára.
Síkos teste pénzpergése volt, utolsó tánca…
Hűvös szellő szárnyán szállt lelke a móló felett,
s felborzolta, az ezüstösen csillogó, fekete vizet…
Vergődő lelkünk összefonódott az éjben.
Kettőnk közül most a hal veszített…
Nekem még, van egy esélyem..