Elmenekülnék

Elmenekülnék jó messzire…
Égboltra csücsülnék,
éppen a szélire…
Onnan mosolyognék a világra,
könnyeimet felhőkbe zárva.
Nem törődnék mással…
Szelíd macskasággal
dorombolnám tele életem,
hogy minden simogatás az enyém legyen.
Érintéshegyeket teremtenék…
Lágy érzelmeket, s szerelemvirágos
tarka réteket.
Elapasztanám a bánatkönnyeket,
s örömcseppekkel locsolnék kerteket.
Ha az égre nézel, talán épp ott leszek…
Még az is lehet,
hogy éjszaka hallod majd macskaléptemet.
Ahogy surranok simogatásra,
Öledbe bújva szelíden.
Elképzelem…
Ébredéskor érzed majd,
hogy karodon pihent meg fejem.
Cirógatás lesz, szerelmes szíveden…
Igen, odadorombolnám magam
csillagos éjeken…
Átmásznék érted, az érintéshegyeken…