Elhagyatottan

Finomságra fáj már a foga...
Szegényes a mindennapi vacsora.
Húson gondolkodik délre,
vasárnap ebédre.
Ünnepi lakomát tervez hétvégére.
Számolgatja pénzét, s úgy találja,
éppen elég lesz négy darab farhátra…
Előre élvezi azt a pillanatot,
amikor választ majd, húsosat és nagyot….
Pörköltszaft illatával orra,
bögréje tejbe áztatott, szikkadt kenyérrel teli...
Csendesen, ábrándozva nyel...
Mindennap ezt eszi.
Reggel még melegen,
este maradékot meg csak úgy, hidegen.
Zöldség és gyümölcs már rég nincs asztalán.
Húsra is havonta telik csak talán…
Egyetlen luxusa, hűséges társa,
a vörös, csíkos szőrű házimacskája.
Sóvárogva nézi, amikor eteti,
ahogy a szaftos húst tálkájából eszi…
Néha azt gondolja, pörköltnek jó volna…
De a macskaszemek lebeszélik róla…
Jó lesz a farhát is, győzködi magát:
Kerül hozzá hagyma, meg vett paprikát.
Kicsit fonnyadt ugyan, mint a paradicsom.
Négy napja őrzi:Pörköltnek lesz bizony!
Hol vannak már régen
azok a szép napok,
mikor a család még vele együtt lakott…
Elmúlt lassan minden...
Mintha álom lenne,
magára maradt megöregedve…
Senki sem keresi.
Pedig szelíd, öreg szíve: Szeretettel teli…
cuki..