Szakítás

'Helló szívem' – mondtad.
A kezemet fogtad.
Nem néztél rám.
Csak beszéltél…
Szavaid koppantak
kavicsesőként.
Bámultam arcod...
Nem tudtam, ki vagy.
Idegenül hallgattam
ismerős hangodat.
'Helló szívem'
mondtad újra.
Kezedben kalapod
máris indulóra.
Néztelek bűntudattal.
Nem mertem
nemet mondani!
Hátha mégis…
MÁST akarsz hallani…
Pedig te,
pontosan, arra vártál.
A felmentésre:
Amit ha kimondok,
akkor vége…
'Helló szívem',
suttogtam halkan.
Pedig hangosan akartam.
Elengedtem kezed,
és néztem,
ahogy kalapodat
a fejedre teszed…