Játszottál...

Lágy zenét játszottál fülembe…
Igen…akkor este…
Szédültem kicsit..A pezsgő, meg te…
Valószerűtlen álom,
cigarettafüstbe burkolt zongorádon.
Könnyű dallam, füstkarikák..
Átlebegtem veled az éjszakát.
Hajnalcsillagcsalta, milliárd fénybogár
ragyogta be szobád.
Kottára ültek csillanásaik,
s billentyűkre csúsztak:
Veled játszani…
Futottak ujjaid a hangjegyekkel…
Elméláztam csendben a halk muzsikán.
Beköszönt a Hold is, a csillagnyáj után.
Felemelt a dallam, átjárta testemet…
Ó csak mindig halljam.. Játszd az ütemet.
Észre sem vetted, megfogott a perc…
Hiába vártam, hogy majd átölelsz.
Csak szólt a zene a zongorán…
Ketten voltunk akkor …ott…
Szeretetkoldusok.