Carpe Diem

Elmúlik minden…
Ma már semmi sincsen.
Szívemen bánat,
ajtó se kilincsen…
Kulcsa a zárnak,
prédául esett a rozsdának.
Pedig sokáig őriztem kincseimet,
értelmét hittem akkor…
Ma már minek?Carpe Diem!
Szól a mondat.Fél életet most odadobjak?
Mert nem divat ma „öregnek” lenni,
a nő negyven felett, nem trendi…
Bánat és szegénység, tiltott szavak,
ennél jobban, CSAK a női KOR ADAT!
Műmosollyal virítunk.
Hófehér fogsorral pirítunk süteményre,
hogy kemény (!) mert harapnunk kéne…
Játsszunk egészséget…Teherbíró ökröt,
dögös kis macát,Szilikon keblű műmájer „kiscicát”…
Legyünk okosak is…De csak szerényen,
hogy férfi főnökünk tündököljön szépen…
Legyen ott a gépen, a reggeli e-mailen:
Férfifaló nő, szerény személyiségem.
Arcomon se ránc, se bánat,
az kell a kutyának...Kilóim száma államtitok,
ezzel kapcsolatban:Szót sem mondhatok.
De…Diétázom persze, mintha anorexiám lenne…
Titkon!S átrágom magam, üzleti ebéden…
Néhány falaton szépen…Kacér pillantással búcsúzom VÉGRE!..
”Szorít a cipzár… Ó, hogy a fenébe!”..
Fáradt lábaim, otthon felpolcolom, s levehetem végre
arcomról mosolyom…Lehetek rosszkedvű…
Még talán morcos is. Sőt!Ha úgy akarom, Lazán lompos is…
Carpe Diem! – mondják..De én , nem így élek…
Nekem:A múltammal teljes csak az élet…