Fejem felett ibolyakék mező..
Csillagtemető.
Metsző fényei a Holdnak:
Aranyat csiszolnak.
Csillámló porai, tintakékbe halnak.
Ezüstpénz az ott fenn, szerencsét hozó!
Álmainkkal csalfán mindig játszadozó…
Szerelmes éjszakán:
Nyughatatlan ágya parázna vágyaknak…
Forró leheletek, lepedőjeként,
csillagnyáj gyapjúja terül most elénk…
Gyűrögetem neved pezsgőm poharára.
Koccintok veled az éjszakánkra.
Szemed a holdfény, megbabonázott.
S kezembe nyomtál egy papírvirágot.
Aranyló csillagfény csillan poharamon
koccintok veled, Ó papírlovagom.
Megálmodott s írott, tiszta, szép szerelemet
sötétben is fénylő, smaragdzöld szemeket,
vagyHoldhideg pillantást…Képzelek…Veled.
Felfeded- e végre magad?
Vagy neved csak szó marad?
Egy papíron…A kijózanító reggel
galacsinná gyűri kezemben: És kidobom…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése