Magamról

Saját fotó
Teljesen másképp látom magam belülről, mint ahogy mások látnak engem kívülről....

2009. július 7., kedd

Perctemető

Eljárt az idő felettünk,
pedig nem is ettünk,
ittunk, szerettünk eleget,
s a borból is csak kóstoltunk…
Keveset a jóból, többet a lőréből,
a kábulat meg az ár miatt.
Pedig hittük a tiszta álmokat,
őszintén lobogva váltottunk meg világokat…
És tessék!Elcsámborgott az idő,
gyűlt a perctemető lassan…
Halottaira, fátylat borítottam.
Magam vagyok, érted!
Csontig emlékek, virágok – holtak,
fecnik és kékek…Mind követelnének…
Ha hagynám, már szólna a halotti ének,
temetnének.
Torra gyűlne a rokonság…
„Volt mit aprítani neki…
Tejbe, vajba volt fürösztve…”.
Menne a pletyka.
„Biztos kitesznek érte, meg magukért… na!”
Lesz hidegtál meg fasírt, és pogácsa,
pohárban pezsgő, azt szerette…
Mondanák emlékezve…
„Elképesztő, hogy már csak a teste…”
Vagy nem is így lenne!
Ez a sztenderd változat,
de sosem szeretttem a szokványosat.
Inkább, ha későn is, de bontok borokat.
Ínyenc falatokat eszem…
És keresek egy társat,
egy őrült, hobó vagányt,
ki elriasztja végképp
mellőlem a magányt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése