Estre szürkülő ég,
Hív kis éji zenét.
Tücsök próbálja hangszerét…
Zeng is már az éjszakába szomorú
Dala strófája, karcosan vízhangzik
Érdes nótája.
Hideg pezsgő gyöngyözik előttem,
Édes eperszemmel,
ült rám a csend megannyi nesszel.
Keresem az égen, azt a csillagot,
amelyik messze, feletted is ragyog.
Látod, választhatnánk most együtt…
De sajnos nem lehet,
kétszáz kilométernyi köztünk a képzelet.
Talán, amit nézek, te nem is láthatod,
mert felhő takarja épp azt a csillagot….
Fogy a pezsgő szépen, Epres merengésben,
feketéllik lassan minden körülöttem.
Elhalkult a zene, éji kertmuzsika,
tücsök lába pihen a holnapi bulira.
Két napja már nyár, meleg, s boldogság van…
Minden este, mikor az esthajnal csillag
a szobák ablakán, magát beleste.
Pezsgőbuborékos, csendes éjszakában,
itt hagytad magadat, ígéretként, nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése