Csendes délután

Szomorú szemerkélés az ablakon,
kottaként hallgatom.
Tavaszi szél suhan a téren.
Játszik a hintán, homokot borzol,
huzatot kacsint rám...
Gondolkodom..
Szavaidban az ölelés kúszik karomon:
Álmodozom.
Hát ilyen!Ilyen, amikor akarom, hogy szeress,
Titkos vágyaimba less!
Hogy elvarázsolj, s repítsen veled a mámor.
Amikor lépteid lesve kutatom az utcát, teret,
hogy azonnal lássam jöttödet.
Az eső meg csepereg, könnycseppként
hull alá az üvegen ütemesen,
kopogva esik odalenn.
Csendes délután....
Egy forró éjszaka után.
Borzong a bőröm érintésedre,
ahogy ajkamra zártad csókjaid remegve...
Lehunyt szemmel látom:
Testedbeolvadásom.
Még mindig esik....
Szürkén, unalmasan...
Bennem meg lángok csapnak fel magasan.
Édes fájdalomban szorít bilincsem,
tomboló szerelmed lüktet szívemben.