Magamról

Saját fotó
Teljesen másképp látom magam belülről, mint ahogy mások látnak engem kívülről....

2009. július 7., kedd

Rokonlátogatás

A világ végéről érkezett, félve
kopogott ajtómon remélve.
Mint koldus, kinek koppan éhe
s korgása, gyomra üressége.
Kezét tördelve állt, és hezitált,
kérjen e menedéket, hogy feje
párnában hagyjon nyomot ébredéskor,
s testén ne matassanak idegenek,
zsebében kotorászva részegek.

Egér se zizegjen a múlt, fakult lepedőn,
rémhíreket rágcsálva, rossz napokon,
hogy álmát vigye, részeg hajnalokon.
Zavartan állt a küszöbön,
s már fordult volna vissza.
Lába vitte félszegségét,
mikor utána szóltam:
Pista!Isten hozott hajlékomban.
Zavara csökkent nyomban, csodálkozva nézett.

A távoli rokonság öröme, szemében fénylett.
„Hát megismersz” mosollyal arcán,
tétova-sután nyújtotta kezét készülve,
hogy tévedés az egész bután....
Betessékeltem asztalomhoz,
„mesélj mi szél hozott” pohárral kezében,
Már tudtam: Állást keres éppen.
Ácsmester Erdélyben.
Kikopott alóla a munka otthon.

Szűkös konyhapénze,
már nem elég kenyérre.
Felvette hát a tarisznyát,
hogy próbáljon más hazát.
Kell legyen tejre, liszt, cukor a spájzba,
étel sok éhes szájba,
s ára cipőnek, ruhának….
Erre a nagy elhatározás:
A majdnem idegen, rokonlátogatás.

Egy üveg borral, elfogyott bánata,
küzdelmes élete, s félszeg kísérlete,
hogy munkát találjon még azeste.
Reményt adtam, s párnát a fejének,
gonddal teli ugyan, de pihenést testének.
Nyughatatlan álma, vulkán sóhajtása,
szunnyadó lelkének hangos kiáltása.
Reggelre kelvén, új tervet gondolt,

s kávé reggelivel gyomrában
reményei után indult,
hogy lesz munkája délután…
Egyenes tartással, konok elszántsággal
kopott kabátján, hosszú szakadással,
eltűnt a saroknál, mint egy baljós álom:
Erdélyből jött rokonságomból Pista,
ki életét most, „régi új” hazájára bízta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése